molyrágta pergamen

madárpók

2018.10.07. 09:19, idepöttyintette: pinku

Hey-ho aprónép!

Hát... végem. Sok minden történt most, de ez már tényleg sok. Ezt már így nem tudom kezelni, kicsúsztak a szálak a kezeimből. De ezt inkább jobb is, ha nem részletezem. Lényeg a lényeg: talán mégis lesz esélyem, hogy annál TDK-zak, akinél erdetileg akartam. Bár lehet, hogy inkább otthagyok mindent, beleértve az egyetemet is. Na mindegy.

Vidámabb témákra evezzünk inkább. Csütörtökön egész nap a tanszéki konyhában csöveztem, mert meló túl sok nem volt, de haza menni nem akartam. Ugyanis még este volt egy órám, amit ott tereztem megvárni. Közben amúgy jó volt a hangulat, bár nálunk mindig. A végén Zoli még egy madárpók levedlett bőrét is behozta és megtapiztuk, meg majd elájultunk mekkora méregfoga van! Durva volt.

Szerdán meg a gyakezetőm tartott cikkprezentációt, amin egyébként jókat röhögtünk, meg közben tömtük magunkba a gumimacit meg a cukormentes cukorkákat, mind ahányan voltunk. Meg körülbelül összeszidtuk a cikk szerzőit, mert totál érthetetlen volt az egész. Két óra tömény röhögés és értetlenkedésekkel övezett veszekedés után én meguntam, így inkább eljöttem. Jelenleg nem vagyok beszámítható, idegileg kész vagyok, majd valamikor jövök még. Talán ezt is elmesélem, de jelenleg nem tudom annyira összeszedni a gondolataimat.

Megjegyzés: találtam egy nagyon-nagyon érdekes területet, abból akarok majd TDK-témát választani, ha nem húzok el a francba és csapok fel csövesnek. Kár, hogy nem volt időm rendesen utánanézni és realizálni egy rendes témát.

palacsinta

2018.09.29. 16:54, idepöttyintette: pinku

Üdv aprónép! A múltkori köpenyszerzős akcióm végül sikerrel zárult, mert nem is egy köpenyem lett a gyakorlatra, hanem kettő. Előző este két embernek is írtam és este az egyik írt is, de reggel a másik is. Mivel már mindketten elhozták reggel a köpenyüket nekem, ezért mindkettőt elvettem. Nekik is gyakuk volt, de addig nekik nem kellett. Naná, hogy épp akkor kellett volna nekik. Fanni rám is írt, hogy "mi az úristennek kell neked két köpeny? így nekünk egy sincs". Vicces sztori volt egyébként.

A konferencia is jól sikerült. Annyira sok okos ember volt ott, részben motivált is, hogy egyszer én is ilyen átfogó tudással lássam majd a dolgokat. Úgy indult a dolog, hogy egy órás késéssel indultunk kocsival. Öten egy elég kicsi autóval. Naná, hogy én kerültem középre, mert a gyakvezetőm fiú, nem fért volna el, de a másik lány is elég magas és nem fért volna el. Nagyon korán volt még. Már az odaút sem volt tökéletes, mert ahogy beértünk a város határába, a kocsi elkezdett vacakolni és max 30-cal tudtunk menni. Imádkoztunk, hogy odaérjünk. Emiatt a témavezetőm egész nap a kocsi miatt futkozott, hogy haza is tudjunk menni. Mikor odaértünk találkoztunk a többiekkel, kicsit körülnéztünk, megnéztük az ottani laborokat, amik nagyon modernek voltak, de maga a folyosó és az épület is eléggé kórházra hajazott a második világháború idejéből. Délelőtt beültünk egykét előadásra, aztán ebéd után kimentünk sütizni/fagyizni. Egyébként érdekes, hogy a mi laborunk szinte végig együtt volt, egy társaságot alkotva. Ez ilyenkor nem túl megszokott. De mi együtt voltunk. Aztán később kimentünk a kocsmába is meginni egy sört a gyakvezetőm előadása előtt, hogy felodódjon. Egyedül ment vissza, mondanom sem kell, mert mi ittunk még egy kört. Végül visszamentünk és meghallgattuk. Nagyon jó volt, büszke voltam rá.:D Ha már ott ültünk, akkor az utolsót is végighallgattuk, ami szintén jó volt. Tehát összességében az utolsó két előadás volt egyedül, ami érdekesnek mondható volt. Végül egy vacsi utáni borozgatás, sztorizgatás után elváltunk és ki-kivel hogy jött úgy ment haza. Mi este 9-10 között indultunk és egész hamar hazaértünk.

Csütörtökön két barátnőmmel akartunk inni, de kissé másképp alakult. Este nyolcig volt óránk és Orsi hozott nekünk kaját meg már ott elkezdtünk Martinizni. Aztán moziba mentünk megnézni a Mission: Impossible 7-et és természetesen, mire fél egyre vége lett már nem járt a metró, szóval volt egy érdekes körünk az éjszakaival. A filmet nem csak néztük, hanem utána el is játszottuk, mikor átfutottunk legalább 16 sávon. Nagy nehezen megtaláltuk a megállót, aztán Orsihoz mentünk és még egy utolsó vodka-naracs után háromkor csak alvó üzemmódra kapcsoltunk. Reggel egy jó kis kávépalacsinta kombó után ment mindenki a dolgára. Én haza lecuccolni, Orsi a laborba TDKzni, Fanni meg vásárolni. Aztán én is bementem a tanszékre a gyakvezetőm nagy meglepetésére. Neki mondtam előző nap, hogy inni tervezünk. Legalább csak rutin munkák voltak, így nem volt gond, hogy vacakul vagyok. Egyébként még mindig. Mondjuk nem az italtól, mert annyit nem ittunk, hogy másnaposak legyünk. Ez nálam csak a szokásos.

Most meg épp kiakadtam, de azt inkább nem írom le. Csak annyit, hogy a pofátlanságnak is van határa. Ezer éve nem beszél valaki egy másik emberrel, aztán van pofája egy szívességgel megkeresni. Na persze, lekoptattam nem túl kedvesen.

Oh tényleg. A héten volt egy zh-m is, amire konkrétan egy órát kellett várunk technikai szünet miatt. Közben jött Attus és elmesélte, hogy mi volt, mikor hazafelé jöttek a konferenciáról. Baleset, pont előttük és naná, hogy emiatt vagy egy órát vesztegeltek, meg persze az adataikat is elkérték, ha behívják őket tanunak. Meg a témavezetőm is jött, aki meglepően cuki volt, mondjuk ujjabban mindig. Szerintem megszoktuk egymást. Magyarázott, hogy szerinte mi lesz benne, állítása szerint "az izomösszehúzódás tuti benne lesz, amilyen formalinszagúak ezek itt". Egyénként tényleg benne volt.

csicsóka

2018.09.18. 20:38, idepöttyintette: pinku

A hétvégén konferencia lesz és elő kellene kerítenem a hálózsákomat, ami jelen pillanatban, vagyis inkább kupiállapotban lehetetlen vállalkozásnak ígérkezik. Pedig kellene, meg a fogkefetartóm is a pótfogkefémmel. A témavezetőm említette a múlt hét elején, hogy szerinte jó ötlet lenne, ha én is mennék. Aztán átgondoltam és arra jutottam, hogy megyek. De csak azért, mert az egyik ex- doktorandusza beleszólt, hogy az ő szakdolgozója is jönne. Tehát ketten vagyunk egy helyre, de a témavezetőm engem preferál inkább, mint a másik lányt. Noha nem azért, mert engem jobban bír, hanem azért, mert én vagyok a tanszzékvezető kedvence és hát ki ne akarna az ő kedvében járni az ott dolgozók közül? De ha már témánál vagyunk: tanszék. A múlt héten összetalálkoztam a tanszékvezetővel, aki aranyosan érdeklődött felőlem, de kicsit nehézkes volt füllentenem neki, mert utálom a témavezetőmet is, meg a gyakorlatvezetőmet is. De előzőt még mindig jobban kedvelem, mint a gyakorlatvezetőmet. Az a srác állandóan utánam ellenőriz mindent és ez idegesít. A témavezetőm legalább bízik bennem és nem néz nyomoréknak. Kioszt rám valami feladatot és néha ott is hagy egyedül, hogy csináljam. Ha azt mondom neki, hogy kész, akkor az kész is van. Csak akkor néz rá, ha kérem, nem ellenőrizget. Ráadásul meg is dícsér, ha úgy van. Ez a másik meg, pff. Hagyjuk inkább. A tanszékvezetőre visszatérve, annyira cuki, olyan hangosan eszik, olyan zajt csap egyedül, mint egy 300 fős iskolai menzán a gyerekek együtt. De mégis olyan aranyosan csinálja szóval mindenki elnézi neki. Apropó gyakorlatvezető. Tegnap konkrétan idegesítettem, mert szóvá tettem neki, hogy még csak két(!) diája van, mikor pénteken ő is tart előadást. Ráadásul az egyik belőle a cím volt. Szóval elküldött a kísérleti alanyainkhoz, de ott annyira hideg van, ilyen tajga szintű hűvösség, úgyhogy fél óra múlva leléptem. Kiültem a tanszéki konyhába melegedni, mikor jött a témavezetőm és felajánlotta a boncolást. Meg a tanszékvezető -mert miért is ne a konyha pont az irodája előtt van- és pár szót váltottunk is, bár szerintem hülyének nézett, mert folyamatosan a kezeimet szorongattam, mivel melegítettem magam. Aztán inkább elmentem boncolni és tiszta jól sikerült, de mikor jött a gyakvezetőm akkor hirtelen szörnyen sikerültek a boncolmányaim. Zavar a srác.

Attila mesélt még nekem durva dolgokat. Egy elhullott leopárd kölyköt hoztak egyszer a tanszékre boncolásra, ami le volt fagyasztva (üvöltés közben fagyaszották, ilyen roár képpel). Viszont a pasas, aki hozta, elfelejtette. A liftben maradt -bár ezt mind a mai napig nem érti senki, hogyan és utazgatott fel-le. Kész káosz az a hely, már annyi fura sztorit hallottam, hogy ezen meg se lepődtem. Lassan témát kellene választanom, ha TDKzni is akarok és nem csak szakdolgozni. A témavezetőm már emlegette. De most még nem akarok, egyenlőre csak figyelek és tanulok.

Ma pedig egy kellemes napot tudhatok magam mögött. Ez az igazi potyázás, amit ma én műveltem. Dél körül Fanni hozott nekem ingyen cuccokat, amik ilyen leselejtezett dolgok voltak a munkahelyéről és ingyen elhozhatók. Kaptam egy csomó mindent. Aztán később Riccsel is találkoztam, akitől meg három angolkönyvet kaptam, meg szövegkiemelőket. Állítása szerint az apja kétszer vette: egyszer észre, egyszer meg el. Az is ilyen felesleg és a munkahelyéről hozta haza. Ráadásul a bónusz, hogy tegnap este pár barátommal megbeszéltünk egy mozit, és valamelyiküknek volt egy ingyen jegye, amire naná, hogy lecsaptam, szóval tényleg potyáztam egész nap. Egyedül a kajámat fizettem, de azt is hárman vettük, a KFC(ez itt a reklám helye) egyik nagy kosarát. Szóval így viszonylag olcsón megúsztuk, mégis jól belaktunk. Bár én ma akkor ettem először. De ez is ott és akkor jutott eszembe, fura vagyok na. Fűztük egymást, hogy menjünk el inni, meg blablabla, de aztán mégis mindegyikünknek volt valami indoka, hogy miért ne menjünk mégse. Mind furák vagyunk, igen, de élvezzük.

Ha már buliról van szó, Angie hívott még holnapra vagy péntekre bulizni, de nekem a péntek ugye egyből kiesett, a holnap meg túl közel van, én pedig hulla vagyok. Talán inkább két hulla.

Egy kis hungarian horror sztory így a vége felé: egy bő hétig nem volt netem. Ami azért gáz, mert az egyetemen, sőt a mai oktatási rendszerben ez szerintem elengedhetetlen. Meg azért lett volna dolgom, meg ügyek, amiket azon keresztül kellett volna elintézni, de azért mindent megoldottam. Meg persze tesóm is, mert hasonló cipőben járt, ugyanis itthon nem volt netünk, egyáltalán nem, de neki még a mobilnete is lemerült. Szívás.

Pár magvas gondolat a végére: A pillanat, mikor laborköpenyt kell kerítened a holnapi gyakorlatra last minute. Felbecsülhetetlen.

pom-pom

2018.09.06. 13:04, idepöttyintette: pinku

Vége a nyárnak, ez tény. Mi pedig már megint egy költözés közepén járunk. Viszont egész érdekes fordulat vette kezdetét nálam, ugyanis kezdem megszeretni a tanszéken való melózást. Na, de most nincs túl sok időm blogolni, az órarendemet kellene még átbogarásznom, mit tudnék még leadni(lógós vagyok na), meg pakolok közben.

Nem tűntem el és nem is fogok, csak a költözködés most megkavarja a dolgokat és kevés időm marad, tekintve, hogy hétfőn kezdődik az egyetem, meg továbbra is szakdolgozom, közben meg melót keresek hétvégékre, mert kell a pénz új göncökre. Elméletileg jövő héten, ha nem leszek túl fáradt, akkor hozok egy új bejegyzést.

Jelenleg azon röhögök, hogy a legnagyobb életművész -aki az egyik szabválomat fogja tartani-, egy olyan emailt küldött neptunban, hogy azóta is csak a fejemet rázom és nevetek. Megyünk az állatkertbe, de az szerintem olyan lesz, mint egy ovis csoport kirádulása. Ha rajtam múlik különösen.

Sajnos épp mélypontomat élem, ezért is lehet, hogy tegnap kihagytam a jó kis gyantásbort, amit Peti Görögből hozott. Állítólag jó volt, de én így is úgy szédültem, hogy alig találtam haza. Pedig a reggel még jól indult, mikor Attussal a társadalom nagy problémáiról folytattunk magasröptű párbeszédet, végül a témavezetőm elküldött minket a francba, mert nagyon látványosan lógtunk. A folyosó közepén, hupsz. Általában ha lógunk, akkor elbújunk az irodájában és ott sunnyogunk, de ez elvileg rövid beszélgetésnek indult. Imádom őt, örök bűntársam. Aztán tényleg nekiálltunk melózni, közben megint volt egy órás szünetem, amiben Bandóval társasoztunk, meg a kis ghechi botsáskákat szidtuk, hogy mennyit zabálnak a kis dögök, vagyis nagy dögök, minimum 25 centisek. Végül inkább elmentünk kajálni és ott valahogy kisiklott a napom, amikor megjelent valaki -akit ösztönösen kerülök egy ideje-, és leült majdnem mellém, szerencsére Peti mellém ült így ő eggyel arrébb tudott csak. Pedig nem csinált ám semmi rosszat, csak jelenleg zavar a jelenléte, ráadásul enyhén szólva is nekiállt méregetni egy kávé mellett, mikor épp Tibor undorítóbbnál undorítóbb sztorijait hallgattuk bizonyos ételekről. Mindezt ebéd alatt. Hát, van akinek nem bírta a gyomra, én szerencsére kemény kiképzést kaptam. Engem más zavart, de mikor visszament melózni kicsit fellélegeztem.

Medve- és krokodilboncolásról hallgattunk, meg hogy a döghúsból bizonyos embercsoport hogyan is főz ételt. Hát, nem ez volt életem sztorija, meg a békacomb sem.

Kicsit kavart lett ez a bejegyzés, de most csak ennyi telt tőlem. Majd még jövök.

itt vagyok, hogy maradandót alkossak

2018.08.27. 11:45, idepöttyintette: pinku

Hey-hó aprónép! Ismételten itt vagyok és ezúttal tényleg blogolni fogok. Az elmúlt időszakom szörnyű volt és nagyon megviselt, de aztán összeszedtem magam, mint mindig. Elképesztő, hogy néha onnan jön a segítség, ahonnan az ember a legkevésbé sem számít rá. Úgy kezdődött, hogy TDK miatt felkerestem a kiszemelt tanszék vezetőjét. Tudniillik, én nála szerettem volna TDK-zni és tőle akartam tanulni, de végül nem úgy alakult. Na ez megint egy jó kis idő volt, mire elfogadtam és beletörődtem nem törödtem bele azóta sem és nem is fogok. De ez van, nála nincs hely és evidens, hogy limiten felül nem tud vállalni, szóval bementem hozzá, hogy akkor megbeszéljük a továbbiakat. Irtó aranyos volt és rengeteg plusz kutakodástól és időtől megkímélt azzal, hogy felajánlotta, hogy majd ő végigkérdezi nekem a kollégáit, kinél van még hely. Így kerültem a témavezetőmhöz, akit egyébként nagyon utálok, de erről később írok. Szóval, drága jó tanszékvezető uraság jószokásához híven vagy negyed órát beszélt a semmiről, mire kinyögte ezt az egy mondatot. Aztán nem igazán akart kiterelni, szóval maradtam még egy kicsit(úgy két órát) és beszélgettünk. Eleinte nekiállta magyarázni az új rendszert, hogy a hallgatók nem igazán értik mit akarnak tőlük az oktatók meg hasonlók, aztán személyesebb dolgokról is szó esett. Ami viszont a lényeg, ami segített, az  az volt, hogy megkérdeztem tőle, hogy miért is lett biológus. Ez a heppem újabban, mindenkitől megkérdezem és egész érdemi válaszokat is kaptam pár embertől a sok "ez sikerült", meg "orvos akartam lenni, de ez lett" feleletek mellett. Na, a válasza nagyon elgondolkodtatott. Ráadásul mivel olyan nagyon aranyos volt, és legfőképp türelmes, így annyira megnyugodtam, hogy utána hideg fejjel át tudtam gondolni mindent. Végül arra jutottam, hogy nem számít, talán így kellett alakulnia, de ez annyira meglepett még engem is, hogy hihetetlen. Annyian mondták már ezeket a szavakat nekem, de nem tudtam átérezni, most viszont nyugodt voltam és magamtól jutottam el erre a megállapításra, nem nyomás hatására. Egyszerűen utána annyira jól esett ez az egész, mintha megkönnyebbültem volna. Jó kedvem lett, megnyugodtam, újra a hobbijaimnak hódoltam és mindent másképp láttam. Ekkor szerettem meg a szakomat és tudom, hogy szeretni fogom mindig is, habár nem ez az álmom. Aztán rátett még egy lapáttal, hogy pár nappal később küldte is a beígért emailt a névvel, aki a azóta témavezetőm. De, hogy az milyen hihetetlenül és eszméletlenül aranyos üzenet volt! Akaratlanul is vigyorogtam tőle és arra gondoltam, hogy ezt megtartom magamnak. Ő általában nagyon antiszoc meg hivatalos emailben, de nekem egy nagyon kedves üzenetet küldött, amilyet tőle még egy hallgató se látott. Ráadásul kaptam a végére egy Einstein idézetet és a bónusz kedvéért, pont eltalálta a kedvencemet! Jó, az valahogy szóba került, hogy tőle vannak a kedvenc idézeteim, de hogy pont eltrafálta a favoritot, az nagyon cuki volt.

Mindezek után felkerestem az ajánlott emberkét, aki nekem már képről sem volt szimpatikus, de akkor mindenhez pozitívan álltam hozzá, így bementem konzultációra. Ott nem oszlatta el a "nem szimpatikus" érzést, de legalább nem egy igazi tahóhoz kerültem. Aztán ahogy egyre többször dolgoztunk együtt, egy jobban éreztem azt, hogy tényleg antipatikus számomra. Meg jött a doktorandusza, egy fiatal srác, akihez a gyakorlati dolgokon vagyok beosztva, mert a témavezetőm úgy döntött inkább az elméletet mondja csak őt, a többit átpasszolja a srácnak. Vagyis inkább engem. Ő szintén nem volt túl szimpatikus, szóval egyre kellemetlenebbül kezdtem érezni magam, de kitartottam, gondoltam, nem baj.

Aztán beütött az élet. Jöttek a ponthatárok és habár tudtam, hogy nem sikerült idén sem és tudtam, hogy mi az ítélet, de akkor is földhöz vág, akármennyire is fel vagy rá készülve, padlóra küld, mint annak a rendje. Szóval ott jött egy jó két hét depis időszak, nem annyira, mint előtte, de megviselt fizikailag. Aztán amíg itthon voltam, mert rosszul voltam tőle, kicsit elgondolkoztam az egész tudományos projekten. Utálom a témavezetőmet, a doktoranduszát, a másik kettőből egyet, meg a másik szakdolgozóját is rühellem. Egyedül a harmadik doktoranduszát imádom, de őt nagyon. Laza egy srác, ráadásul közös érdelődési körünk is van és ő az egyetlen, aki tényleg segít és érthetően mondja az elméleti dolgokat és nem néz hülyének. Igen, az a helyzet, hogy a témavezetőm, meg a gyakorlatvezetőm is teljesen hülyének néz. Lenéznek és ők sem kedvelnek engem. A témavezetőmön látszik, hogy csak púp vagyok a hátán, se kedve, se türelme hozzám, ráadásul nem kedvel. Úgy csinál, mintha ő lenne a nem is tudom és kicsoda, én meg egy kis hülye, akit teljesen lenéz. A gyakorlatvezetőm szintén azt hiszi magáról, hogy ő tojta a spanyolviaszt, én meg csak egy buta kölyök vagyok és lenézhet engem. Azt közben elfelejti, hogy nemrég még ő is kezdő volt, ő is elkezdte valahol, és nem felettem áll, hanem csak előrébb van, van négy év előnye, hú, igazad van, te vagy az isten. Persze. Na, a másik doktorandusz srácot, ezért szeretem, mert ő ezzel tisztában van. Szóval most az a nagy gondom, hogy mit csináljak. Maradjak, így hogy utálom őket, de így az egész egy nagy szevedés lesz, vagy menjek. Ha itt hagyom most a tanszéket, akkor tuti nem lesz belőlem semmi, mert akkor elvégzem a Bsc-t utána meg ennyi. Tudom, hogy soha többé nem tennék én semmit sem keresztbe egy TDK-ért. Fél év múlva, vagy jövőre nem akarnám újra elkezdeni, ez tuti. Tehát most maradjak és görcsöljem végig, vagy hagyjam ott, de akkor nem lesz belőlem az ég egy adta világon semmi sem, max egy szép rántott hús.

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 
művésznő

Személyes-szeszélyes

Egy 21 éves egyetemista lány vagyok. A legnagyobb álmom, hogy orvos lehessek, de sajnos az élet nem úgy akarja, így biológusnak tanulok. Az emberek többsége furának tart, mert negyven fokban hosszú nadrágban, mínusz tízben pedig miniszoknyában mászkálok. Illetve mindig abban, a nyár kivételével. Szeretem a mások által durvának és undorítónak talált dolgokat. Brutális történeteket olvasok és írok, de még soha egy történetem sem került napvilágra, pedig dolgozom az ügyön. Nem szeretem a kávét, nem bírja a gyomrom, ahogy sok mást sem. Tizenötéves korom óta blogolok és azóta számtalan weboldal büszke tulajának mondhattam magam, de a szívemhez mégis a hagyományos napló áll a legközelebb, amit szintén ennyi idősen kezdtem el rendszeresen vezetni. Volt egy-két év kihagyásom mindenféle naplóírás téren, de most ismét újra aktívan blogolok és három hónapja újra írok papíralapú naplót is.

music

-Hangos a zene.
-Majd lejjebb vesszük a hangerőt.
-Buzik.
-Mit mondott?
-Csak azt mondtam, hogy MUZIK!!

001. hallgasd meg
002. ezt is
003. és ezt is
004. meg még ezt is

to do list

kapcsos mappát venni, új cipő, takarítani, összepakolni, a vörös cár szeme, a zongorista, Balaton, témát választani TDK-ra, beszélni Vele, bögrét venni, köpenydíszítés, evőeszköz, bögredíszítés, piros notesz, filc, ecset felcimkézve, washi tapes ... etc

others

jimin

 

SZEREPJÁTÉK - Csatlakozz közénk és légy részese egy kalandnak - FRPG - Még nem késõ csatlakozni - SZEREPJÁTÉK    *****    VANESSA HUDGENS - A LEGNAPRAKÉSZEBB MAGYAR RAJONGÓI OLDALAD A TEHETSÉGES ÉNEKES-SZÍNÉSZNÕRÕL - VANESSA HUDGENS    *****    Ipari elektronkia szerviz, villamos kéziszerszám javitás, érintésvédelmi felülvizsgálat. elektronika-szerviz.gportal.hu    *****    Minden lány egy kicsikét királylány, minden Fiú kicsit hõs lovag. - FRPG    *****    | WATTPAD | Egy neves gimnázium, egy gazdag, arrogáns srác és egy ösztöndíjas lány nem mindennapi szerelme | WATTPAD |    *****    Szerepjáték – Csatlakozz közénk, és részese Te is a kalandoknak - FRPG    *****    Egy igazi hõs sem tudja magáról, hogy hõs. - Egy igazi hõs sem tudja magáról, hogy hõs.    *****    Nincs Új Poszt Cousin & Best Friend & A Lot More    *****    az új élet reményében, hajózz    *****    ANELIATH - varázslat és sárkányvér    *****    csillagütközés marcangolta nász    *****    Katt!Katt!Katt! Lépj be a galopp versenyparkunkba! Katt Katt!    *****    Új lovas szerepjáték! * Új lovas szerepjáték! * Lépj be a lovak csodálatos világába! Nevelj te is nálunk!    *****    ANELIATH - varázslat és sárkányvér- Te ki leszel ebben a csavaros Történetben? - SZEREPJÁTÉK    *****    Te ki leszel ebben a csavaros, mágiával, intrikával és hataloméhséggel fûszerezett olvasztótégelyben?    *****    Te ki leszel ebben a csavaros, mágiával, intrikával és hataloméhséggel fûszerezett olvasztótégelyben?    *****    Vörös sziluett az emlékvárban    *****    'cause I am only human    *****    az új élet reményében, hajózz    *****    Új lovas szerepjáték! * Új lovas szerepjáték! * Lépj be a lovak csodálatos világába! Nevelj te is nálunk!